Gondolatok a női bájakról

Természetünknél fogva közismert tény, hogy mi férfiak különösen erős érdeklődést mutatunk a női domborulatok iránt. Olyannyira, hogy a szebbik nem már az ókortól kezdve a művészetek középpontjába került. A görögök egyenesen istenként tisztelték a nőket, ennek egyik ékes bizonyítéka a Villendorfi Vénusz szobra. De gyakran találkozhatunk fedetlen női testekkel a festészetben is, ahol az akt mára egy külön műfajjá vált (Lásd: Boris Vallejo, Hajime Sorayama). A női meztelenség ábrázolása az irodalmat sem kerülte el, és ma már ott tartunk, hogy teljesen szokványos téma lett. És tudjátok miért, kedves olvasóim? Mert ez teljesen normális dolog. 

Ám mielőtt bárki is szidni kezdene, hogy mekkora disznó állat vagyok, szeretném eloszlatni a prüdéria fekete leplét. A másik bámulása ugyanis - mindkét nemet beleértve - már az idők kezdete óta jelen van. Ahogy mi férfiak "megkoslatjuk" a nőket, a hölgyek is megteszik ezt visszafelé. Ugye?... Ezért engedje meg a tisztelt olvasó, hogy körbejárjam egy kicsit a gyengébbik nem csodálatra méltó természeti adományait. Ajánlom mindezt férfiaknak és nőknek egyaránt. Férfitársaimnak azért, hogy egy kicsit velem merengjenek e klasszikus témán, nőknek pedig azért, hogy belelássanak: természeti adományaik mennyire el tudnak vakítani minket, férfiakat.

Kezdeném a mellekkel. Talán ez a legszembetűnőbb, amit a természet valaha adott a szebbik nemnek. Ugye minden társam ismeri azt az érzést, amikor meglát egy mellet, és hirtelen elindul lenn az a különös bizsergés? Ezt nem lehet ilyenkor elkerülni, a férfiúi zsengődő kamaszkor kínos velejárója. Elkísér minket egész életünkön keresztül. Talán az Amorf ördögök erre az izgalmi állapotra utalt, amikor felénekelte a következőt: "Nincs is szebb a világon, mint a cici." Erre a 14. században jöttek rá igazán, amikor a mellek ábrázolása a reneszánszát élte. Baváriai Izabella udvarában néhány unatkozó művész például odáig ment el, hogy rájöttek a következőre: alkotásaiknak sokkal erotikusabb kisugárzása van, ha a bimbókat és a holdudvart rózsaszínre festik. Az igaz, hogy ma is számtalan effajta próbálkozással találkozunk, ám minden férfi tegye szívére a kezét, és mondja utánam az igazat: "Nekem nem kell rózsaszínre festeni egy holdudvart, mert már a puszta dekoltázs látványától is megbolondulok." Köszönöm.

A női mellnek sok formáját ismerjük. Mindenkié egyedi, de van egy két tipikus alak. Ilyen a hosszúkás csőmell, de van akinek kúphoz közeli, van akinek alul kerekebb, felül pedig laposabb. De térjünk rá a két legtipikusabb jelenségre: amikor körte vagy alma alakú. Talán az előbbi csepp alakúnál (vagyis a körténél) nincs is csodálatosabb. Megint látom hogy sok férfitársam bólogat ezt olvasva, ám azt is el kell ismerni, hogy van aki a kereket szereti. Például varázslatos, ha úgy alma formájú, hogy nincsen szilikonnal kitömve. Mert a természetes női mellhez hozzábújni jó, kellemes érzés megtapintani is, de még jobb elveszni köztük. A szilikonnál pedig ez már kevésbé komfortos, mert folyton attól rettegni, hogy mi van, ha most kidurran az arcodba... hát nem valami legényálom.

Menjünk tovább lefelé. Ott van a női derék, amely még hihetetlenül izgalmas és vonzó tud lenni. Amikor először szembesültem azzal, milyen izgató megfogni egy lány derekát, még az izzadság is kicseppezett a homlokomon. Talán attól a belső férfiúi hangtól, ami folyton arra biztatott, hogy kezdjem el lefelé csúsztatni a kezem. A táncnál erre különösen kellett ügyelnem, hogy miközben a képzeletem bizsereg, valahogy bírjak az átkozott... na, tudjátok mivel. Aztán az volt a legkínosabb, hogyha lefelé néztem. Akkor a lány egyből rájött, hogy itt bizony kínok vannak! Így hát női bájak okozta zavaromat titkolni képzelhetitek, mennyire nem volt kezdetben egyszerű. De hát tegye fel a kezét az a férfitársam, akinek mindez egyszerűen ment. Bizonyára mindenki ismeri azt a dilemmát, amikor ott van a keze a hölgy derekán, és tűzzel-vassal arra koncentrál, hogy maradjanak az ujjak a helyükön, és ne vándoroljanak se le... mondom se le... és persze főleg ne fel. Mert akkor jön a pofon ám, mint a Teszkós Mikulás!

Aztán ugye ott van az az eszméletlen női csípő! Hát, gyerekek! Szabályosan elvesztem az eszemet, ha megpillantok egy formásat, de azt szeretem a legjobban, amikor ringatóznak. A széles, kerek női csípőnél talán nincs is szexisebb, főleg akkor, ha arányos a derékkal. Most pedig újra látom, ahogy férfitársaim már megint bólogatnak, teljesen megigézve és emlékeik között kutakodva. A női olvasók pedig most vagy babérjaikon ülnek, hogy nálam is elérték a céljukat, vagy éppen felismerik, mekkora fegyverek vannak a kezükben. Mert a női nem szép. És lehet szebb is, ha ki tudja használni természet adta bájait. Végül pedig gyönyörűvé válhat, ha mindemellett végig szerény és odaadó marad. Mert a csábítása - bármilyen szép is - nem merül ki a külsőségekben.

Posted in: női bájak,nőkről szexről