"Meg vagyok győződve róla, hogy verseim egy mennyei terv részecskéi." - Beszélgetés Albert Zsolt költővel ~ Balázs Balázs művei

Albert Zsolt költő. Pécsen él. Művészi pályáját nemrég kezdte. Története egy klasszikus 21. századi kitörés. Ő maga sosem gondolta volna, hogy valaha írni fog. Azonban később megpróbálkozott vele, és jöttek belőle a művek egymás után. Először csak egy amatőr oldalra, valamint a facebookra töltötte fel verseit, ennek köszönheti, hogy irodalmi magazinok szerkesztői felfigyeltek rá. Emberünk nem csak tehetséges poéta, hanem lelkes keresztény is. Műveiben ezért az alapvető törekvése Istenről írni. Megismerkedésünk óta rendkívüli egyéniségnek tartom, ennek okán már régóta össze akartam vele hozni egy interjút. Most sikerült. Beszélgetés Albert Zsolttal életéről, irodalmi pályájáról és további terveiről.

Készítette: Balázs Balázs

Balázs Balázs: A művészi önkifejezésre sok lehetőség van. Ott van a festészet vagy a zene. Téged miért pont a költői tevékenység fogott meg?

Albert Zsolt: Mondhatni az élet hozta így, hisz nem is érdekelt annyira az irodalom, illetve nevetségesnek tartottam versekkel foglalkozni. Ám 2016-ban egy betegség okozta hosszas pihenő miatt elkezdtem írni, és nagyszerűen fogadták őket irodalmi oldalakon. Persze azért itt-ott előfordultak versek korábban is az életemben, tiniként egy punk bandában énekeltem, illetve dalszövegeket írogattam. Akkoriban nagy hatást gyakorolt rám egy Villon kötet, Faludy György fordításában, melyet szövegeim fogyaszthatóvá faragása végett nyomtak a kezembe. A dalszövegek most is íródnak, sok dalom van, illetve írok már másnak is. A vers viszont, egy csodálatos eszköz gondolataim kifejezésére, mindent el tudok mondani úgy, hogy a bennem szunnyadó érzések egyszerű nyers halmazából egyszer csak vers születik.

Balázs Balázs: Többek közt a Litera-túra művészeti folyóiratban is olvashatók verseid, és antológiában is szerepeltél. Hogy indult be ez a karrier?

Albert Zsolt: 2016 márciusában jelent meg az első versem a Poet-en, s ezt követte több. Nem sokkal ezután a Litera-túra művészeti folyóirat főszerkesztője keresett fel azzal, hogy olvasta verseim a POET-en, illetve a Facebook hírfolyamán és megkért, legyek állandó szerző. Majd jöttek a felolvasóestek, író-olvasó találkozóm is volt, és valóban több antológiában is szerepeltek verseim. Tavaly év végén a Holnap Magazin pályázatán a zsűri „Szalvéta” című versemet találta a legjobbnak, mellyel a Titkok című verseskötetbe 10 oldal publikálási lehetőséget nyertem.

Balázs Balázs: Kiket tartasz példaképeidnek a kortársak és a régi nagyok közül?

Albert Zsolt: József Attila, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Füst Milán, Pilinszky, Máray, Ady, Weöres, Nemes Nagy Ágnes régiek, de ma is nagyon aktuálisak gondolataikkal. A kortársak közül Parti Nagy Lajos, Peer Krisztián, Szabó T. Anna, Lackfi János, Varró Dani, Závada Péter, Petri György, Jónás Tamás és sokan mások.

Balázs Balázs: Mely témák ihletnek meg leggyakrabban?

Albert Zsolt: Igyekszem mindig impressziók alapján írni, s a legtöbbször az évszakok, a város, vagy hitem küzdelmei adják a témát. Ennek oka az lehet valószínűleg, hogy a versírás egyfajta naplóvá vált, és nem mindig a konkrét élmény, hanem az adott érzelmek konzerválódnak strófákká. S minden írásban felidéződnek az emlékek, élmények, illatok, ízek sora, és visszhangként emlékeztetnek a megélt napokra.

Balázs Balázs: Általában a poéta igyekszik egy fő értékrend szerint megírni műveit. Petőfi a szabadság költője volt. Ady a hit és hitetlenség között őrlődött. Te milyen életfelfogást képviselsz?

Albert Zsolt: Az alapvető törekvésem Istenről mesélni, s mindenkivel tudatni, hogy nincs olyan távoli galaxis, vagy akkora messzeség, ahová be ne kopogtatna szelíden, vagy másképp. A mindenség egy nagy változás előtt áll, a történelem már csak ismételni tudja önmagát, s mindez sejteti a nagy végső kataklizmát. Azonban van egy kimenekítési terv, az evangélium, melyre a megfelelő válasz adása az egyetlen lehetőség az utazóknak, hogy megtérve, üdvözült pozícióban találkozzanak a mennyei trónteremben Alkotójukkal. Nagyon egyszerű az egész, s pont ez a lényeg, mint ahogy régen természetes volt az első emberpárnak az Édenben sétálva Istennel beszélgetni hűvös alkonyatkor. Sok versem direkt, és sok sejteti ezeknek a találkozásoknak a fontosságát, csodáját. Meg vagyok győződve arról, hogy verseim egy mennyei terv részecskéi.

Balázs Balázs: Szerinted mekkora ereje van napjainkban a költészetnek a köz formálásában?

Albert Zsolt: Az interneten, s ezen belül is a szociális médiákon át óriási mennyiségben jutnak el a kultúra és a költészet legnagyobb remekei olyan olvasók elé is, akik amúgy nem vesznek kezükbe verseskötetet. Szinte a kényeztetés határát súrolja az, hogy mennyi irodalmi oldal foglalkozik versek publikálásával. Persze vannak gyengébb, erősebb alkotások, és ha az emberek idejük nagy részét ezzel töltik, akkor azt gondolom, hogy ez jó. Nagyon sok irodalmi műhely létezik, versszínházi társulatok, kultúrkörök, rendezvények Budapesten és vidéken is, több olyan költő van, kiknek hangjára figyel a média és a hatalom. Kell, hogy legyen egészséges társadalomkritikai hang a költészetben rohanó napjainkban is. Megfigyelhető, hogy sokkal nagyobb ereje lehet például egy kritizáló művészeti alkotásnak, mint egy politikai felszólalásnak. Tehát elmondható, a költészet virágzik hazánkban.

Balázs Balázs: Pályád során mire vagy eddig a legbüszkébb?

2016-ban egy kétoldalas interjú jelent meg velem a Hetek című országos közéleti hetilapban, több versem is szerepelt benne. Azért is büszke vagyok erre, mert lassan harmadik évtizede vagyok a Hit Gyülekezetének tagja, mely a magazin kiadója, és több ismerősöm és barátom, kikkel esetleg már rég nem találkozhattam, innen értesült költői munkásságomról.

Balázs Balázs: Mik a művészi terveid a jövőre vonatkozóan?

Albert Zsolt: Ha lehet, 2018-ban szeretnék egy saját kötetet megjelentetni, valamint testvéremmel, Albert Lászlóval - aki festőművész - egy közös művészeti projektet létrehozni Pécsen és Kaposváron, szülővárosunkban. Szeretném a blogomat (elevenvers.blogspot.hu/) is fejleszteni.