A Kisfaludy Károly Gimnázium udvarán

.

Emlékszel? Mily régi élmény, mikor ránkragyogott

A Kisfaludy Károly Gimnázium udvarán

a felkelő őszi nap bíborban simogató

aranyhajjal körbefont tűzben tündöklő ágya

.

Mikor megvolt fiatalságunk délceglő bája

és egy nyugtalan, viharlúdó ezüsthajnalon

összegyűltünk, s nevetéseket szült az alkalom

ahogy együtt voltunk a korló kavicskőn állva

.

kacagásunk messze hangzott a csenddúlt falakon.

- Emlékszel? - Mikor ott álltunk rendült várva-várva

mikor lesz az a régi ajtó nagykulcsra zárva

és röhögtünk egy ezeréves Déri-darabon

.

mi szenderwhite tanárfülek érzékeny hajlatán

átjutott, mint egy múltbéli dézigős sarlatán

s Janika büntetést kapott a kopott fapadon.

- Mondd, emlékszel még? - Azokra a dörrent dolgokra

.

mikor ellentmondtunk a csúnya mínuszpontokra

amint dúldélcegen csókolóztunk a folyosón

ahelyett, hogy lájt-töprengtünk volna a rokokón,

Petőfin, Adyn... dűdurván le lettünk korholva

.

azt' berótták ellenőrzőinkbe a tanárok:

"Ha még egyet falak közt csókolózva találok

lesz itten fegyelmezés, beírás a négyzeten!"

de hippik mondták: Szeretni ne legyen félelem

.

Így mentünk mi mindennel szembe, délceg ifjúság

szívünkbe vasszűn markolt a félbuja hiúság

A Kisfaludy Károly Gimnázium udvarán

az volt a bűnigazi fiatalkor, Hú, az ám!

.

Előző vers                                    Következő vers

Posted in: mohács versek,versek