.
Emlékszel? Mily régi élmény, mikor ránkragyogott
A Kisfaludy Károly Gimnázium udvarán
a felkelő őszi nap bíborban simogató
aranyhajjal körbefont tűzben tündöklő ágya
.
Mikor megvolt fiatalságunk délceglő bája
és egy nyugtalan, viharlúdó ezüsthajnalon
összegyűltünk, s nevetéseket szült az alkalom
ahogy együtt voltunk a korló kavicskőn állva
.
kacagásunk messze hangzott a csenddúlt falakon.
- Emlékszel? - Mikor ott álltunk rendült várva-várva
mikor lesz az a régi ajtó nagykulcsra zárva
és röhögtünk egy ezeréves Déri-darabon
.
mi szenderwhite tanárfülek érzékeny hajlatán
átjutott, mint egy múltbéli dézigős sarlatán
s Janika büntetést kapott a kopott fapadon.
- Mondd, emlékszel még? - Azokra a dörrent dolgokra
.
mikor ellentmondtunk a csúnya mínuszpontokra
amint dúldélcegen csókolóztunk a folyosón
ahelyett, hogy lájt-töprengtünk volna a rokokón,
Petőfin, Adyn... dűdurván le lettünk korholva
.
azt' berótták ellenőrzőinkbe a tanárok:
"Ha még egyet falak közt csókolózva találok
lesz itten fegyelmezés, beírás a négyzeten!"
de hippik mondták: Szeretni ne legyen félelem
.
Így mentünk mi mindennel szembe, délceg ifjúság
szívünkbe vasszűn markolt a félbuja hiúság
A Kisfaludy Károly Gimnázium udvarán
az volt a bűnigazi fiatalkor, Hú, az ám!
.