Isten szereti az embert

.

Isten szereti a jókedvű arcokat.

Hogyha mosoly nyiladozik a szájakon

a mélylő gödröcskés hosszanti bájakon

- egy pillanat -

mikor az ember elfelejt harcokat.

.

Isten szereti a nevető gyermeket.

Pici korban még kiül rájuk a varázs

legnagyobb öröm a hóvégi apanázs

volt a játék mellett, mikor még gyermeteg

.

létem virágzó egén futott az idő.

.

Isten szereti a felnövekvő ifjút

is. Lázongó lába előtt e rótt világ

kinyiladozik, mint mezőn a hóvirág

és napról-napra úgy játssza a hős hiút

.

hogy másnak már nem jut ez erényből falat.

.

Az Isten szereti az embert, ha felnőtt.

Ilyenkor olybá' sok dologra megérik

lelkének lantjai a gyönyört elérik

s olykor dimbes-dombokon járja a lejtőt

.

mit fentről leragyognak a Menny fényei.

.

S oly csoda néha az Isteni szeretet

hogy jóval győz az indulatos szív fölött

így szelíddé válnak a dühödt kínpörök

s kegyelmével örök boldoggá lehetek.

.

S a Jóisteni szeretet olyan bűvös

hogy hálás lehet, ki varázsát ismeri

bosszú helyett a megbocsátást hirdeti

- s ha más lemond -

Ő karjai alá vesz lelket, ha bűnös.

.

Előző vers                 Következő vers

Posted in: komoly versek,versek