.
A tavaszi esős napokon
túl a lágyzengő, fülbemászó dalokon
dúl magányló lelkem zenéje
a vágyam Shakespeare-i esdeklő negédje
.
mint zivatar a felhős égen
úgy tör át a sötét, kellengő falakon.
A tavaszi esős napokon.
.
S szép Venus-om, tán csak az égő szív teszi
de lelkem lassan e szerelem széteszi
ha nem szól lágya a lét bájló hangjain
tengethetem pokolbéli víg napjaim
.
a beteljesüléstől távol, egy szigeten
hol nem álmodhatom, csak fakó színeken
ülnék a fortyogás háborgó tetején
s ábrándoznék: "Ó, ha egy réten... Te meg Én..."
.