Utolsó csók a Madisonnál

.

Emlékszel, hogy szánkban éreztük az éji fagyot

mikor épp elmenőben voltak a téli napok

s a Sétáló utca apró kövezetén állva

megszúzott minket a sejdeklő érzelem?

.

Emlékszel? Mint József Attila az ő Mártáját

akkor úgy kívántalak, úgy éheztem bájátjárt

selyembőröcskéd tündökében fénylő ajkaid

megcsókoltam és jött szerelemmézlő kéjület

.

miközben elkapott minket a mélylő nyugalom

mint Márai-művekben a beszédlő unalom

olybá csendellően csattant el az utolsó csók

a Madisonnál egy éjféli randevú után.

.

Előző vers                                     Következő vers

Posted in: mohács versek,versek