Mint Cosette és Marius

.

Mikor szerelmes voltam Beléd anno

szívünk tűzlő volt az ifjúlét hantló

csapkodó, lángégett, viruló szárnyain

s Mi úgy trilláztunk végig

egymás bájölelt

virulló vágyain

.

mint egy Cosette és Marius, szótlanul

csak magunkban suttogtunk egy szót vadul:

"Szeretlek"... Nekünk ez volt a mindenünk

és sosem gondolkoztunk

hogy mikor

hol és majd mit tegyünk

.

Csak éltünk egyszerűn, intve a mának

mint Armand Carrel felkelés dalának

míg szórtunk egymásnak forró csókokat

sosem felejtettük az

egymástól kapott

rózsaszín bókokat

.

s a Carpe Horas volt végig szlogenünk

és szentül azt hittük, milybá jó Nekünk

hogy nincs semmi másunk, csak e mélylamúr

mert elöntötte fejünk

egy szívbőljövő

bájolgó kéjazúr

.

mi éreztette velünk: A Szeretet

olyan mint az ugrándozó gyermeteg

lelkecskék kik szünet nélkül játszanak

de egy kívülállónak

belőle csak a

sablonok látszanak:

.

hogy csókolózik a Bácsi meg Néni

kik ha meg tudnak békességben élni

beállnak bűlsudáran egy templomba

s mikor a Lelkészúr már

századszorra is

elmondta...

.

táncolnak ketten a Világ Tetején

erről sokszor álmodoztunk Te meg Én

mint egy Cosette és Marius, szótlanul

szüntelen bensőnkben

suttogtunk Egy Szót vadul

.

és sosem gondolkoztunk

hogy mikor, hol és majd
mit tegyünk

csak Szerettünk

S nekünk ez a vágy volt

a Mindenünk.

.

Cosette és Marius Victor Hugo: a Nyomorultak című regényének szerelmespárja. A francia író műve 1862-ben jelent meg, és a 19. század egyik leghíresebb irodalmi alkotása.

Előző vers                                       Következő vers

Posted in: szerelmes versek,versek