Reggeli ábránd

.
Reggel bólogatnak a fák

és hullámoznak a tájak.

Az ágyam szélén ülök, nem

tudom mikor jössz, csak várlak.

Homlokom fakó ráncain

pereg a rohanó idő

ha ablakomnál állok, egy

kopogót kémlelve. Ki ő?

Emlék halovány színeit

hozza fel egy látogató.

Rég járt nálam. Úgy hívják őt:

Hiány. Nélküle volna jó.

Este remegnek a bokrok

és dörgedeznek az egek.

Az ágyam szélén ülök, és

ábrándozom, hogy alszom veled.
.

Posted in: szerelmes versek,versek