A tél csoda

.

Nemrég tavaszi virágok nyíltak a kertben

a kivágott, hajladozó diófák alatt

Utána egy nyár is elmúlt szép lassan csendben

és csak fel-fel szikrázgató emléke maradt

a régi

hős tájnak

.

s a néhol égbecsengő vágynak, mely az ifjonc

szívében délceges táncra kél, mint a virgonc

egerek a dédnagyszülők falai megett

elrágcsál-

ták a

.

forróságot, majd szép lassan Tél jött ősz helyett

- mint apai düh az édes szeretet után -

bőrünkbe vág a lágyfehér szikrázó havas

húsvájó

hideg

.

de tudjátok, akkor is szeretem e rideg

bőrök-be-lemaró decemberi éjeket

ha árvállnak lényében a dícsért részletek

s csak marad-

nak ko-

.

pasz fák, didergő, sáros hóember láb nélkül

vélük is mennyei varázs, mit e táj szépül

s csodállja 'z utcán nő, férfi, gyermek tétova...

Mert lassan ébred a huszonegyedik század

hogy a Tél:

mély Csoda.

.

Posted in: tél,tél versek,természet versek,versek