Amikor még tél volt

. 

Emlékszem, amikor régen még valóban tél volt

hóval festette az estet a sötétlő égbolt.

Ablakunkból néztük a szállingózó pelyheket

mi, akik igazi telekben voltunk gyermekek.

.

Emlék, hogy hógolyóztunk s szánkóztunk a Mecseken

angyalkáztunk, csámpáztunk síléccel a hegyeken.

Csodáltuk, hogy fehérbe burkolózik terünk

végre átéreztük: új csoda történik velünk.

.

Mese, amelyre kitárult szívvel várunk ma is

mert telhet december hó nélkül is, csak úgy hamis

hisz akkor él téli éjszakákon a szenvedély

ha tűzhelynél a hóeséshez szól a Csendes éj.

.

Posted in: tél,tél versek,versek