4:10:00
-
.
A Kórház tér sarkán átrohanó Pécsen
hol az élet mindig jókedvűn világos
ült a párkányon Jandó László, a virágos
és elcsomagolt egy-két csokrot, ha kértem.
.
Laci bácsi mindig tudta, mik a hírek
az utcához az égiek nyelvén beszélt
a vígakkal örült, a búsakkal remélt
személye előtt mind megnyíltak a szívek.
.
Azt suttogták róla: egy földre szállt angyal
és felfestették a kőre a talpait
egy párkányon nyugtatta fáradt tagjait
mindennap és sose törődött a faggyal.
.
De 30 év után üres most a párkány.
A Kórház tér csendes. Elhalkult a gyásztól.
Jandó úr elment. A mennyből néz le mától
s törzshelyén virághad nyújtózik... oly árván!
.
Posted in: pécs versek,pécsi versek,versek
Bejegyzések
