A szerelem érzéséről ~ Balázs Balázs művei

A szerelem az, amikor nagyon hiányzol. Ha őrjítően kívánlak, és tűkön ülök, hogy kiteljesedjek a karjaidban. Ilyenkor alig tudom kivárni a felemelő pillanatot, hogy láthassalak és végigsimítsam a bársonyos tested. Mindezt azért, mert olyan nagyszerű érzés, amikor hozzám simulsz. Ilyenkor a lelkünk összeolvad a mindennel, és egy csodákkal teli táncba kezd, ami csak kettőnkről szól.

Szerelem az, amikor bujaságtól csillogó szemeid húsomba vágnak, mert úgy tudsz rám nézni, hogy a nap minden percében kívánjalak. És ha nem vagy velem, akkor is azt vizionálom, hogy a karjaimban tartalak, és úgy fonlak át szorosan, mint vigyázó anya a kisgyermekét. Amikor távol vagy, másra nem is gondolok. Csak epekedve várom, hogy megcsókolhassam a finom szádat, és elmerüljek veled a csend birodalmában. Egy olyan világban, ami csak a kettőnké, és ahová más nem kaphat bejárást. És ha ez csak néhány percig tart, nekem akkor is felér egy örökké tartó pillanattal.

Szerelem az, amikor megbűvölve érzékelem édes leheleted ajkaimon. Amikor megcsókolom a szádat, az egész testem beleremeg az izgalomba, és egyre vadabbul a magamévá akarlak tenni. És ilyenkor érzem, hogy benned is nőttön nő a kitörni készülő vágy. Aztán megsimogatom azt az angyali hajadat, aminek szálai ujjaim közt úgy foszlanak el, mint kellemes bársonydarabok egy csodaszép álomban. Miután lágyan végigcirógattam az arcodat, a kezem egyre lejjebb kalandozik, majd fel-alá kúszva idomaidon ritmusosan leli örömét benne, hogy ez mind a tiéd. És érzem gyorsuló lélegzeteden, hogy neked ez ugyanolyan jólesik, mint nekem. Te pedig ugyanolyan intenzíven vágyódsz rám, mint én rád. Egyre szorosabban tapadsz hozzám, mert már alig várod, hogy megmártózzunk a gyönyörben.

Mindez hatalmas örömet vált ki mindkettőnkből. Amint megyünk egyre tovább, mélybe fulladó és mindennél vadabb extázis tölt el, ahogy hallom a fülembe ziháló, kéjben úszó lélegzésedet. Az idő megáll. A világ csupán jelentéktelen porszemmé vész, és minden ami eddig zavart, hipp-hopp eltűnik. Nincsenek már útonálló gondok és nyugtalanító, árnyékként kísértő borús képek. Csak mi vagyunk, ahogy átéljük együtt az egyesülés gyönyörét, és közeledünk a csúcshoz. A célhoz érve pedig villámcsapásként gyorsul fel az idő és minden icipici mozzanat, de közben meg is áll minden egy pillanatra.

Hogy beköszönjön a...

...Csend.

Továbbra is összeölelkezve maradunk, ahogy megszáll minket a mennyei nyugalom. Mindkettőnk számára szavakba önthetetlen érzés, mit érzünk egymás iránt. Ám a hangok nélküli beszéd mindent elmond. Te csak rám nézel, és nem kell hogy kinyisd a szádat, én tudom mit akarsz kifejezni. Szemeid rikító gyöngyházfényben úszó bája mindent elárul. Én csak végigsimítom az arcod, és hozzád bújva nyugtázom, hogy ez csodálatos volt. Te pedig örömteli arccal és kacér mosollyal nyugtázod az estét.
.