Mr Ihlet

Tudod, Mr Ihlet, Te egy olyan figura vagy, akivel cseppet sem könnyű. Együtt élek Veled már jó egy évtizede, és még mindig nem tudlak teljesen kiismerni. Mindenesetre annyit tudok, hogy szeretsz sokat rápihenni a dolgokra, és van olyan is, hogy hetekig lógatod a lábad. A legjobb barátom vagy, de Veled kapcsolatot tartani embert próbáló feladat. Hol eltűnsz, hol visszajössz, és képes vagy mindig a végeláthatatlan semmiből előtörni. Legtöbbször pedig akkor jössz, mikor egy csekélynyit sem számítok Rád. 

.

Ha hasonlítanom kéne Téged valamihez, azt mondanám: olyan vagy, mint az évszakok. Veled az élet egy örök körforgás. Sosem szivárogsz el teljesen, hiszen egy részed mindig visszavágyik. Télen egy kicsit szomorkássá válsz, tavasszal újra vidáman kopogsz, nem beszélve arról, hogy nyáron száz fokon égsz, ősszel pedig állandóan beborulsz. Aztán van, amikor hetekig, sőt hónapokig felém sem nézel. Miért van ez? Elfáradtál a sok munkában, vagy egyszerűen csak nincs miről szólnod? 

.

...Tikk...takk...Tikk...takk......Tikk...takk...Tikk...takk...

.

.

Na, válaszolj már! Látod, most is éppen ugyanazt csinálod, amit eddig taglaltam Neked. Felém se nézel... De azért a holnapi napra remélem visszajössz! Nagyon remélem... Ugyanis tartozom egy vallomással. Nélküled az életem üres. Olyan semmis, mint a kivilágítatlan alagút. Csak azt várom, hogy fényt gyújts bennem, és repíts el egy álomvilágba a szárnyaidon. Nem kell olyan messzire, csak annyira, ha lehunyom a két szemem, Téged lássalak.

Megoldható?

.

...Tikk...takk...Tikk...takk...

.

Áh, mindig ez a nagy csönd. Figyelj, Mr Ihlet! Így nem igazán leszünk ám jóban... Félre ne érts, eszemben sincs csodás személyedet életemből elzavarni, de ami sok, az sok! Tudom, hogy nem vagy mesés Superman, meg azt is, hogy még telefonod sincsen, de mikor utánad kiáltok, azt igazán meghallgathatnád! Tudod, nem akarok Tőled semmi nagyot kérni. Nincs égető szükségem Aston Martinra, Rolls-Royce Phantom-ra vagy Honda CR-V2.0-ásra, csak arra, hogy szólj végre hozzám, amikor Ajándékodra vágyom. Mert vágyom. Egyenesen epedek utána, ahogy kinézek a januári ablakon, megpillantva a varázslatos naplementét... De főleg akkor halok meg érte, amikor amikor meglátok egy gyönyörű lányt, akinek arcától, beszédétől és mozgásától elkap az az örökös...

Plátói Szerelem.

Posted in: Levél az elveszett Mr Ihlethez