Mohácsi tél

.

I.

Egy csípős januári alkonyon

a Halászcsárdából néztem ki a balkonon

és az alant folydogáló csuda Dunára

hullani kezdett

a fehérlő fergeteg.

.

Merengtem a szép lassan átöltöző tájat

miközben egy-egy városi polgárőr fáradt

sóhajtása vágta néhol

az esti csendet.

.

Az utolsó komp a kikötőbe érkezett

egy régi Volkswagen óvatosan fékezett

és a parti lámpák úgy gyúltak fel e januári éjszakán

mint gyermeki szemek

egy mesélő hajnalon.

.

II.

Másnapra elhullt minden fényfehérlő adag

- hó - üzente igyekvő tavasznak: Ő marad

s míg a fagyongó Flórián dermedt egy ideig

a porcukorvár rikítva szállt

a mohácsi gangokon.

.

Előző vers                                    Következő vers

Posted in: mohács versek,versek