Révedező szemek

Szemek.

Ők a Jóisten csodálatos ajándékai. De csak egyek a sok közül, amiket a Teremtő nekünk adott. Mégis, néha mindennél többet kifejeznek az emberből, annak ellenére, hogy olyan picik és mélyen ülők. Ha ránézünk egy szemre, legtöbbször annak külsőségei ragadnak meg bennünket. A Nagy Látók lehetnek kékek és barnák, de nem ritka, hogy sötétzöld vagy szürkés színekben pompáznak. Egyes esetekben hasonlítanak a szivárványra is, mely a derűs égen megjelenve mosolyt csal gondokkal teli és megviselt arcunkra.

.

.

Szemek.

Folyton mozgásban vannak. Néha a jövőt kutatják, nem ritkán pedig a haloványba vesző múltidőt. Sokszor a borongós sorson merengenek, néhanap azonban csak lágyan elrévednek. Túl a messzeségen, a holdfény alatt derengő világlásba. Túl a horizonton, az édeskés ízű tenger mesésen fodrozódó hullámain. Túl a körülöttünk lévő valóságon, amely helyett álmokkal teli világot fantáziálnak, mint kis csecsemők a bölcsőben. Túl a mindenen, amely néha elveszik a kietlen síkságba, és annyi titkot rejt, hogy sosem fedezhetjük fel azt egy élet alatt.

Posted in: Révedező szemek